Őszidő

Őszidő van, sárgulnak már Kászonban is a levelek, gyönyörű pompába burkolózik a táj, mielőtt téli álmába beleszunnyadna. Hajnalonként köd van, hamar sötétedik, a madarak rég elmentek már. Aki itt maradt, táplálék után kutat, és szívesen veszi a legyeket az etetőben, őzeket is látni néha a határban.
Sokszor kiszaladunk a dombra, igazán érdemes, még egy pár növényt, gombát, netán mogyorót, s más bogyót is találni még. És a környező hegyek látványa magával ragad, minden alkalommal örömmel tölt el. Egyetlen gondolat: e bércekkel övezett kis medence, otthonunk legyen!